Az időtállóságra való törekvés nem csak az energiatakarékos és környezettudatos tervezői attitűdben, de az esztétikai kivitelezésben is megnyilvánul a Hegedűs Attila tervezte passzívház esetében. A passzívház olyan épület, ami anélkül is hatékonyan hasznosítja a környezeti hőenergiát, hogy ehhez komolyabb gépészeti felszereltség lenne szükséges. 



A kiindulópont egy első ránézésre kedvezőtlen adottságokkal bíró telek volt a budai Sasad oldalában. A környékre jellemző társasházi beépítések alapján meghatározott előírások szerint az épületmagasság meghaladhatja ugyan a családiházas léptéket, azonban az épületszélesség meghatározása komoly korlátok közé szorult. Ezért az egyébként is keskeny, az utcafronti oldalon még inkább vékonyodó és mindent összevetve csupán 5-6 méteres lakásszélességet elbíró telek feszes helytakarékosságot kívánt meg a tervezés során. Amilyen szűkre szabott lehetőségeket tartogatott azonban a hely a téri kialakításban, olyan szerencsésen használható ki a fekvése, ami passzívházra való törekvés esetén felbecsülhetetlen előnyt jelent.



A passzívház olyan épület, ami anélkül is hatékonyan hasznosítja a környezeti hőenergiát, hogy ehhez komolyabb gépészeti felszereltség lenne szükséges. Tehát ahhoz, hogy egy épület passzívházzá váljon, egy sor egyéb feltétel teljesülése mellett alapvetően a legfontosabb az épület hőveszteségeit csökkenteni, ezzel párhuzamosan pedig a hőnyereségeket növelni – természetes erőforrásokkal. Ehhez elengedhetetlen az épületburok ésszerű kialakítása, illetve a rendelkezésre álló helyszíni és természeti adottságok előnyös felhasználása.
Ebben az esetben a lakó-és hálószobák déli tájolása biztosítható volt, így az ezen a falon elhelyezett, üvegfelületű nyílászárók jelentősen hozzájárulnak a ház energiaigényének csökkentéséhez. A közlekedők, a lépcső és az üzemeltető egységek ellenben – logikusan – az északi oldalra kerültek. A gépészeti hőtermelés eszköze egy kondenzációs gázkazán, a mennyezeti hőleadás a ház temperálásában vesz részt. A hőveszteség mérséklését továbbá a megfelelő szigetelés, a központi szellőztetőrendszer, és a zuhanyvíz hővisszanyerése segíti. A tetőn opcionálisan használható napelemes rendszer található, ami a villamosenergia termelésében vehet részt. A nyári túlmelegedés elleni passzív védekezést két elem segíti: egyrészt az üvegfelületű nyílászárókat árnyékoló motoros zsalurendszer, másrészt egy, a korábban itt álló nyaraló alapgödrébe telepített talajkollektor.



A belső térszervezés ugyanis a telek méretéből adódó korlátozottság és a maximálisan hasznosítható terület szűkössége miatt legalább olyan fegyelmezett megfontolásokat követelt, mint az épületburok kialakítása. A földszinten a család közösségi tere található, egyterű nappali-étkezővel, amit a konyhától a többfunkciós konyha- illeteve reggeliző sziget választ el. Az amerikai konyhás kialakíás lényegében közös térbe szervezi az otthoni szabadidős tevékenységeket, a konyhából nyíló hátsó kerti teraszkapcsolat pedig ennek kültéri „folytatása”. Az egybefűzött nappali terek a földszinti fürdő- és vendégszobától szeparáltan, a főbejárat felől kaptak helyet.



A megrendelői kérésnek megfelelően a tervezésnél fontos szempont volt a család két tinédzser korú gyerekének fokozottan növekvő intimitás-igénye, így annak ellenére, hogy valamennyi hálószoba az emeleten kapott helyet, különnyíló fürdőszobákkal rendelkeznek. Ez csak az emeleten összesen három vizesblokk kialakítását jelentette, és jócskán tartogatott kihívásokat a fentebb említett területi keretek miatt is. A közlekedő ezért mindössze az éppen szükséges szélességben, funkcionális folyosóként tereli a lépcsőn felérőt a szobaajtók előtt, azonban még így is lehetséges volt egy kisméretű közös háztartási helyiség elhelyezése is.



A külső kialakításnál is megfigyelhető visszafogottság a beltérre is jellemző. Ahogy kívül a vakolt, fehérre festett falfelületek váltakoznak az utólag felszerelt építőlemez burkolattal, úgy a fehér és fa felületek kiegyensúlyozott ritmusa uralja a neutrális belső tereket is.

„Feltűnés nélkül”: ezt a címet adta a tervpublikációnak a tervező Hegedűs Attila saját weboldalán, ami a fentebbiek tükrében több szempontból is találónak tűnik. Egyrészt a sűrűn beépített Sasad sokarcú építészeti látképén belül, a nagyobb méretű telkek uralta környezetben a ház mind tömegében, mind megjelenésében igen mértéktartó. Másrészt a diszkréten és helytakarékosan elhelyezett nem-lakó funkciók (gépészet, közlekedők, stb.), illetve a rendkívül komplikált energiatakarékossági technológiai megoldások egyértelmű – gyakorlatlan szemnek szinte észrevehetetlen – alkalmazása szintén szerény, visszafogott. Az épület egésze pedig minimális energiaszükségletével és passzívház minősítésével környezeti megterhelés szempontjából sem számít hangsúlyos pontnak.

Kőrösi Boglárka