Borsodnádasd részben az egykori Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. lemezgyári telepe köré szerveződött településből, részben pedig az egykori faluból áll ma össze. A gyár rendszerváltást követő megszünésével a település is válságba jutott. A megmaradt épületállomány felhasználásával a városka keresi az ebből kivezető utat.
Bemutatjuk Viszoki Csaba és munkatársai tervét.


Borsodnádasd Borsod-Abaúj-Zemplén megye délnyugati részén, Ózdtól mintegy tizenöt kilométerre délre található, a borsod-gömöri határhegyek egyik mély völgyében. A mintegy 3300 fős kisváros településszerkezetén jól kivehetőek a kettős alapítás nyomai: egy korai eredetű "falura" és az 1864-ben megnyitott Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. (későbbi nevén: Borsodnádasdi Lemezgyár) köré épült "lemezgyár telepre" oszlik. A lemezgyár alapítása több mint 120 évig meghatározta a település és környezete helyzetét. A magyar etnikumú paraszti közösség, illetve a felvidéki német, szlovák és egyéb nemzetiségű (porosz, német, osztrák, morva) betelepülők együttélése különleges, az ország más tájaira nem jellemző közéletet, településszerkezetet eredményezett. A település fejlődésének másik különlegessége, hogy a lemezgyár vezetése teljesen önálló települési infrastruktúrát épített ki a munkásai számára (kolóniák, templomok, Kaszinó, Olvasó Egylet, iskola, kórház, vasút, sportegyesületek, tavak!)

Az 1992-ben a Lemezgyár megszűnésével a szakemberek, vezetők, munkások máshol keresték a boldogulásukat, ezért nagymértékű elvándorlás mutatkozott, mellyel összefüggésben a lemezgyári munkástelepek és kolóniák állapota leromlott, az ingatlanok értéke csökkent, és szegényebb társadalmi csoportok jelentek meg a településrészen. Az elmúlt két évtizedben gyakorlatilag még a szolgáltató- és közfunkciók is kiköltöztek a településrészről, ami egyre erősödő elslumosodást eredményezett: rossz állagú, alacsony komfort fokozatú épületek, magas az időskorúak-, a munkanélküliség-, és a hátrányos helyzetűek aránya. A folyamat megfordításán dolgozik a helyi önkormányzat, keresi azokat a lehetőségeket, amivel a völgy mélyén fekvő, leszakadt településrész ismét szervesen bekapcsolható a község, tágabban véve a térség gazdasági vérkeringésébe, mindezt a meglévő ingatlanállomány felhasználásával, a jelenleg használaton kívüli épületek új funkcióval való megtöltésével.





Az épület környezetében, a jellemzően volt lemezgyári alkalmazottak alkotta lakosságban egyébként is nagymértékű az idős korosztály aránya. Mivel egyre gyakrabban előfordul, hogy még az alacsonyabb színvonalú, egyértelműen kevéssé „emberközeli” idősgondozó intézményekben is állandó a túljelentkezés, az önkormányzat célkitűzése egy kisebb létszámmal működő, de „egyénközpontú”, illetve magasabb komfortfokozatot jelentő otthon megtervezése, amely a régió egyik előremutató idősgondozó intézménye lehet.

A funkcióváltás összetett feladatot jelentett, hiszen alapjaiban különböző intézménytípusokról van szó. Az épület eredeti tömeg- és térbeli differenciáltságát igyekeztünk előnnyé kovácsolni az átalakítás során. Az eredetileg két szint belmagasságú előadóteret és nézőteret egy utólagos monolit vasbeton födémmel választjuk ketté, így a kétszintes épületrészben helyezhetőek el a lakóegységek (36 fő állandó lakó számára), illetve az azokat kiszolgáló funkciók. A létrejövő középfolyosós rendszer szükséges kompromisszum, ám közvetett módon a természetes fény eljut a közlekedőkbe is, egyrészt a szobákon keresztül, az ajtók savmart üveg oldalvilágítóin, továbbá a zárófödémen elhelyezett fénycsatornák segítségével.





A meglévő épület telepítése a terepadottságok miatt elszigetelt, ezért az áttervezés során kerestük a kapcsolatot a telek zöldfelületeivel, illetve a tágabb környezettel. Az épület előtti teraszt különböző burkolatokkal tagoljuk, illetve intenzív zöldfelületeket alakítunk ki. A tetőteraszról egy „gyalogos híd” építésével akadálymentes módon megközelíthető a telekhez tartozó erdős terület, itt egy védett sétány alakítható ki a bentlakók számára. A sétánnyal akadálymentes kapcsolatot létesíthetünk a volt Igazgatói Lak épületébe beköltöztetendő óvodával és annak udvarával (napijainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az idősgondozásban a gyermekkel történő interakció, közös tevékenységek a fiatal korosztállyal)

Az épület passzív épületgépészeti megoldásai mellett (külső csúszó árnyékolók, konzolok a nagy üvegfelületek előtt, fénycsatornák) az aktív gépészeti rendszerek is alternatív energiaforrásokat hasznosítanak: A funkcióváltásból adódó kényszer miatt kialakuló belsőteres helyiségek szellőztetése gépi szellőzőrendszert igényel, amit hővisszanyerő alkalmazásával teszünk hatékonnyá.

A fűtést szinte teljes egészében talajszondás hőszivattyú rendszer biztosítaná, melyhez alacsonyhőmérsékletű padlófűtés rendszer kapcsolunk hőleadóként. A rendszer fokozott áramfelvételét fotovoltaikus napelemek segítségével szintén megújuló energiaforrásokból biztosítanánk. Mindezeknek köszönhetően az épület fajlagos hőveszteség tényezője kevesebb, mint 20%-a a határértéknek, (q= 0,051 W/m3K, qmax=0,254 W/m3K), a fejlett gépészeti rendszerekkel kiegészítve pedig az intézmény energetikai besorolása az átalakítást követően „A+” besorolású lesz!