"Távoli forrásból merítem tudásom,
és bebizonyítom Teremtőm igazát."
Jób 36,3

A Pázmány campus pályázatán a zsűri egyöntetűleg a Tima Zoltán (KÖZTI Zrt.) és Kruppa Gábor (Hamburg C Kft.) vezető tervezők által jegyzett pályaművet választotta győztesnek, többek között a meglévő (műemléki) épületekhez való viszonyulása és átgondolt belső kapcsolati rendszere miatt. A tervet az építészek leírásával mutatjuk be. A PKKE Campus fejlesztése nem csak új funkcionális területek hozzáadásának lehetőségét jelenti, hanem a meglévő, működő épületek városi helyzetének megerősítését, nyitást a város felé, egyben az egyetemnek a tudományos életben elért jelentőségéhez méltó újra pozicionálását is. Nem csupán korszerű egyetemi infrastruktúra megteremtését várjuk a projekttől, hanem azt, hogy az épületegyüttes épített jele legyen az itt létrejövő lelki, szellemi koncentrációnak. A helyszín és az ide tervezett funkció magától értetődően egy eszmei és történeti folytonosságot képviselő építészeti hozzáállást kíván, ami a jövőbe tekint, de a múlt örökségéből építkezik. A humánus építészeti környezet hagyományos anyagokkal (tégla, kő, fa) és formákkal (árkádok, kerengők, galériák) hozza létre azokat az emberléptékű átmeneti tereket, ami az egyetemi életben nagyon fontos személyes találkozásoknak, az egyetemi polgárok közösségi összejövetelének helyszínéül szolgálhat.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Campusának tágabb térsége a világörökség része vagy annak pufferzónája. Számos műemlék, karakteres épület, építészeti együttes található a tervezési terület szűk környezetében. A Palotanegyed patinás közege, a történelmi időt magába záró és folyamatosan megújító városi miliő kedvező a magas kultúra, a meghatározó intézmények számára. A városépítészeti környezet kiváló lehetőséget kínál, hogy az évszázados trendekhez kapcsolódva, azokkal szinergiában bővüljön az egyetem.

Területalakítási, épület elhelyezési és építészeti koncepció A tervezési terület a Palotanegyed különleges pontján, egy határhelyzetben van, a két oldalán eltérő jellegű városi szövettel találkozik. A Szentkirályi utca kistelkes sűrű, történelmi szövet, míg a Pollack Mihály utca köztes terén túl a tömbnyi telken áll a Múzeum. Itt a 19. század végéig jellemzően szorosan egymás mellé épített belsőudvaros, a város felé egy homlokzatot mutató lakóházak és a városi park közepén szabadon álló múzeum nagyvonalú tágassága között a Károlyi- Esterházy- és Andrássy-paloták díszes homlokzattal és saját kerttel jelentették a feszes, de elegáns átmenetet.

Az új Campus kialakításánál a legfontosabb szempont a PPKE kiszabadítása mostani „eldugott" helyzetéből, valamint a tömb eredeti karakteréhez közelítő városi környezet visszaállítása. A PPKE mai főépületének közbenső telken és egy átlagos szélességű történelmi utcában való elhelyezkedése nem felel meg sem az intézmény szerepének, sem a reprezentatív épületnek. A szűk, parkoló autókkal teli utca, a rálátás, az előtér hiánya nem engedik érvényesülni a főépületet. Az egyetem kívánatos funkció egy elöregedő és lakóit folyamatosan vesztő/cserélő nagyértékű történelmi városrészben. Ennek a rendeltetésnek kisebb mértékűek a környezeti hatásai. Az itteni diákváros kiterjesztése több egyetem által bizonyítottan belvároskompatibilis. A Magyar Rádió növekedése és szükségszerű fejlesztései az idők folyamán tendenciózusan kitöltötték a rendelkezésre álló teret, bekúszva a paloták közötti területekre, eltüntetve a homlokzatokat, kertrészeket, megszüntetve a bejáratokat, a hagyományos rendet, hierarchiát. Ez a folyamat nem kímélte a palotákat sem, megosztásokkal, lefalazásokkal, vendégfödémekkel szabdalták szét a tereket.

Az állandó beavatkozások, átalakítások hatására a vezérfunkcióin kívüli terek és térrendszerek már alig felismerhetők, eredeti karakterük elveszett. Fokozottan igaz ez a rádió működésébe bevont Károlyi és Esterházy műemlék palotákra is. A rádió tömb mai beépítésének felülvizsgálata és újrahasznosítása a további értékvesztés és a fenntartó funkció kivonulása miatt is indokolt. A rádió tömb kialakult beépítése kaotikus, az épületek agresszív betelepítése a paloták közé erősen vitatható, a mai, megengedőbb szemlélettel sem elfogadható. Fentiek miatt, elsősorban a városszerkezet rehabilitációja, a terek alá-fölé rendeltségi viszonyainak helyreállítása érdekében indokolt a jelentős bontásokkal járó radikálisabb beavatkozás.

A beépítésnél mérlegeltük a meglévő épületek részleges, vagy teljes megtartását épületérték szempontjából is, hiszen a legjobb és leggazdaságosabb a meglévő épületek hasznosítása lenne. Ezek az épületek azonban csak jelentős – építészeti, szerkezeti, funkcionális és üzemeltetési – kompromisszumokkal képesek – vagy még így sem képesek – a kiírás által elvárt, korszerű követelményeket teljesíteni. A meglévő épületállomány hasznosítása korábban a piliscsabai Pázmány- campus kialakításánál is sok kényszerű megoldáshoz vezetett.

A teret keresztező Szentkirályi utca forgalmát tovább csillapítja a felszíni parkolás egy oldali megszüntetése, ami lehetővé teszi a gyalogos felületek növelését. Az utca faltól falig terjedő új, akadálymentes burkolatot kap a Múzeum utca és a Bródy Sándor utca között. Az egyetem elhelyezkedésből adódóan a kialakuló új Campusnak nincs egyetlen fő megközelítési iránya, és emiatt nincs az egyetemnek egyetlen kiemelt főbejárata sem. A campust a városi épületek méretéhez igazodó, egymással összekötött kisebb épületrészek veszik körül. A telepítés rokonságot mutat a közeli Trefort kerttel, ahol szintén pavilonszerű szabadon álló oktatási tömbök helyezkednek el egy nagy parkban, szintén csak az utcák felé alakítva ki zártsorú homlokzatokat.