A Torda-szigeten létesítendő árvízkaput eredetileg egy szigorúan vett vízügyi mérnöki létesítményként tervezték. Az alapvető cél Győr  – a vizek városa – belső vízszintjének, a vizek hajózhatóságának helyreállítása és a város arculatának javítása volt. Amikor több évtizedes parkolópálya után végül lehetőség nyílt a projekt megvalósítására, a generáltervező teret biztosított a létesítmény építészeti és tájépítészeti tervezésének is.

Ennek az együttműködésnek köszönhetően végül nemcsak az árvízkapu és hajózsilipet kiszolgáló Üzemviteli épület, hanem a műtárgyon átvezető híd és maga a vasbeton műtárgy is építészetileg átgondolt egységgé válhattak. A Kisalföldnek folyóvizekkel átszőtt, gazdag szigetvilággal rendelkező területe ez, közvetlenül a Szlovák-Magyar országhatár mellett. A létesítmény tájépítészetileg tervezett környezete átgondoltan integrálja a műtárgyat a Szigetköz természeti szépségébe. A jelentős tájalakítással együttjáró projekt így egy, a tájba illesztett infrastrukturális létesítménnyé, az Üzemviteli épület pedig egy irányítási, oktatási és látogatóközponti fókuszponttá vált.

A műtárgyhoz megépült árvízvédelmi töltések és üzemi híd összekapcsolódnak a régi árvízi védművekkel, maga a létesítmény tehát átközlekedhető. Részei a duzzasztómű, hajózsilip, a halak átközlekedését lehetővé tevő ún. hallépcső, az átmenő üzemi híd és a teljes művet kiszolgáló és irányító rendszereket magába foglaló Üzemviteli épület.

A létesítmény műszaki feladata egyfelől, hogy a Mosoni-Duna alacsony vízszintjét Győrig visszaduzzasztja az ’50-es, ’60-as évekig jellemző vízszintig, rehabilitálva ezzel az elalgásodott városi vízfelületeket, másfelől hogy a Duna és a Mosoni-Duna árvizek esetén eltérő tetőzési periódusainál lehatárolja a Duna visszaduzzasztó hatását. Az emeleten találhatók az árvízi védekezéskor használt szolgálati lakrészek és a padlótól mennyezetig üvegezett felügyeleti épülettest, mely az útpálya fölött konzolosan a partfal fölé nyúlik. Az épületkonzol végén található az irányító helyiség, és a hozzá tartozó tárgyaló, mely lehetőséget teremt a hajózsilip magasból történő áttekintésére, miközben feltárul a környék természeti értékeinek a folyó tükörképében megkettőződő panorámája. Az irányító helyiségből történik a zsilipkapuk és a szegmenstáblák szabályozása. A földszinti bejárat tetején tetőterasz készült.

A projekt hő- és elektromos áram ellátását környezettudatos technológiák vezérlik. A partfal feltöltésekor a talajrétegekbe elhelyezett talajkollektoroknak és a fotovoltaikus rendszernek köszönhetően az épület energetikailag önfenntartó, a tárolt csapadékvíz a tetőkert fenntartásában hasznosul.

Az épület tervezésénél különös figyelmet fordítottunk architektúra és környezet egészséges és fenntartható együttműködésére. Az épület tervezésénél különös figyelmet fordítottunk architektúra és környezet egészséges és fenntartható együttműködésére. A létesítmény tájépítészetileg tervezett környezete átgondoltan integrálja a műtárgyat a Szigetköz természeti szépségébe. A jelentős tájalakítással együttjáró projekt így egy, a tájba illesztett infrastrukturális létesítménnyé, az Üzemviteli épület pedig egy irányítási, oktatási és látogatóközponti fókuszponttá vált.

A műtárgyhoz megépült árvízvédelmi töltések és üzemi híd összekapcsolódnak a régi árvízi védművekkel, maga a létesítmény tehát átközlekedhető. Részei a duzzasztómű, hajózsilip, a halak átközlekedését lehetővé tevő ún. hallépcső, az átmenő üzemi híd és a teljes művet kiszolgáló és irányító rendszereket magába foglaló Üzemviteli épület.

A létesítmény műszaki feladata egyfelől, hogy a Mosoni-Duna alacsony vízszintjét Győrig visszaduzzasztja az ’50-es, ’60-as évekig jellemző vízszintig, rehabilitálva ezzel az elalgásodott városi vízfelületeket, másfelől hogy a Duna és a Mosoni-Duna árvizek esetén eltérő tetőzési periódusainál lehatárolja a Duna visszaduzzasztó hatását. Fontos megemlíteni, hogy a projekt reflektál az utóbbi évek szinte sztártémájának számító „vízmegtartás" gondolatára. Az egyre hektikusabbá váló klimatikus viszonyok közepette felértékelődnek a víztartalékok, ezért a létesítmény szerepe messze túlmutat a szűken vett műszaki feladatokon, hosszútávon kihat a környék életvitelére, idegenforgalmára, tájhasználatára is. Nem utolsó sorban új lehetőségekhez jutnak a környékbeliek, a folyami hajózást és vízisportokat művelők, a környéken kerékpározók átközlekedhetnek rajta, látványosság értéke is jelentős.

A létesítmény a partfalak -1,00 méterétől minden elemében – a mérnöki szempontok figyelembevétele mellett – építészetileg és tájépítészetileg megtervezett környezet. Az Üzemviteli épület egy multifunkciós felügyeleti egység, amely hármas szerepet lát el, mindhárom szerepkör a vízkezelést, az árvízi védekezést szolgálja. Az épület földszintje egy nyitottabb, keleti tájolású fogadó térrészből és egy zártabb kiszolgáló egységből áll. A fogadótér egy izgalmas találkozó pont, a kültérből a beltérbe ütemezetten jutunk el, az előtetővel fedett „patión" keresztül a körbeüvegezett zárt fogadó térrészbe. Kelet felől a „patiót" lukakkal szabdalt látszóbeton fal határolja, a többirányú lukakon keresztül mindig feltárul a kert egy-egy részlete. A fogadó helyiségből jutunk el egyik oldalon az emeleti irányító szárnyba, másik oldalon a zártabb térrészben elhelyezett elektromos és hidraulikus irányító berendezések, gépészet, árvízi védekezéshez szükséges szociális blokk, gépkocsi tároló felé.

Az emeleten találhatók az árvízi védekezéskor használt szolgálati lakrészek és a padlótól mennyezetig üvegezett felügyeleti épülettest, mely az útpálya fölött konzolosan a partfal fölé nyúlik. Az épületkonzol végén található az irányító helyiség, és a hozzá tartozó tárgyaló, mely lehetőséget teremt a hajózsilip magasból történő áttekintésére, miközben feltárul a környék természeti értékeinek a folyó tükörképében megkettőződő panorámája. Az irányító helyiségből történik a zsilipkapuk és a szegmenstáblák szabályozása. A földszinti bejárat tetején tetőterasz készült. A belső térrészek egymásba fonódó áramlása az épület homlokzati formálásában is megmutatkozik. A mozgás, az állandó változás a műtárgyon keresztül ömlő folyó sajátja. Az épület formálását a víz örvénylése, a környező vízi világ dinamikája ihlette. A projekt hő- és elektromos áram ellátását környezettudatos technológiák vezérlik. A partfal feltöltésekor a talajrétegekbe elhelyezett talajkollektoroknak és a fotovoltaikus rendszernek köszönhetően az épület energetikailag önfenntartó, a tárolt csapadékvíz a tetőkert fenntartásában hasznosul. Az épület tervezésénél különös figyelmet fordítottunk architektúra és környezet egészséges és fenntartható együttműködésére.
Korompay Attila