Nem csak a laikusok számára nagy kérdés, milyen minőségű és vastagságú legyen a beépített tetőtér szigetelése. Amikor az ország építészkonferenciáit járjuk, - lehet, hogy meglepő, de – azt látjuk, hogy az építőipari szakemberek között is parázs vitát okoz időnként ez a téma:
Vonatkoztassunk el egy percre a beépített tetőterektől, és gondoljunk mondjuk bármilyen hűlő épülethatároló szerkezetre. A témát közelebbről megvizsgálva gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarországon valamiért nagyon könnyen dobálóznak még szakmán belül is a cm-ek bemondásával. Pedig mindenki tudja, hogy ez szakmai szempontból nézve nem határozható meg ilyen leegyszerűsített formában.
Beépített tetőterek rétegrendi kialakítása a gyakorlatban nagyon sokféle lehet, mint például szarufa között és alatt elhelyezett hőszigetelés, szarufa közötti és feletti hőszigetelés vagy éppen szarufa feletti hőszigetelés (vasbeton monolit koporsófödém tartószerkezettel vagy belülről látszó szarufás megjelenésben).
Hazánkban a legtöbb esetben a szarufa közötti és alatti szigetelést tervezik és építik be, ezért ezt a szerkezeti kialakítást vesszük most közelebbről nagyító alá.
Egy ilyen kialakítású tetőben a tartószerkezeti feladatot a vonalas tartószerkezeti elemek, azaz a szarufák látják el. Köztudott, hogy ezek a szarufák vonalmenti hőhidat képeznek a belső és a külső tér közt, magyarul többlet hőveszteséget generálnak a nem hőhidas területek (pl. a szarufák közti terület) hőveszteségéhez képest. Az is tény, hogy a szarufa alatti második réteg hőszigetelés elhelyezéséhez szükséges vízszintes fa vagy fém vázszerkezetnek is van vonalmenti többlet hővesztesége, hiába van felette – kifelé a szarufa közökben - hőszigetelő termék. Az sem mindegy, hogy a szarufa alatti vízszintes vázszerkezetet a szarufák alsó–belső síkjára pontonként ráültetjük direktben vagy pedig fém lengőkengyel használatával lógatjuk be a belső tér irányába.
Ahhoz hogy pontosan meg tudjuk határozni egy beépített tetőtéri külső térelhatároló szerkezet pontos U-értékét (hőátbocsátási tényező), ismerni kell és minimum befolyásoló tényezőként figyelembe venni még a következő paramétereket is:
Az energetikai rendeletekben 2006-óta a Fűtött tetőteret határoló szerkezetekre 0,25 W/m2k-es érték volt megadva. Ez elég sokáig volt érvényben, de a szigorításokat követően, a jelenleg is érvényes maximum érték már 0,17 W/m2k! Egy dolgot azért fontos megemlíteni: Már a 2006-os rendeletben is szerepelt, hogy ezt az értéket úgy kell kiszámítani, hogy ha a szerkezetben van bármilyen hőhíd-hatást okozó szerkezeti elem (pl.: vonalas tartószerkezetek, pontszerű rögzítések, stb…), úgy annak a hatását figyelembe kell venni, bele kell számolni a határérték számításába.
Igazság szerint, ha ezeket a többlet hőveszteségeket már 2006-ban mindig megfelelő módon számoltuk volna ki, úgy gyakorlatilag már jó 12 éve nagy vastagságú és jó (alacsony) deklarált lambdájú termékeket kellene látnunk hőszigetelésként a magastetőkben!
Védelmükre szólva, a tervezők, akik a hőtechnikai-energetikai számításokat készítik, nincsenek egyszerű helyzetben, mert a gyakorlatban egy ilyen konkrét tetőtéri szerkezet vonalmenti hőhídveszteségeinek korrekt meghatározására 2-3D-s szimulációra lenne szükség. Ez a lehetőség pedig nyilvánvalóan nem áll minden számítást végző személy rendelkezésére.
Voltak és vannak is az energetikai rendeletekben úgynevezett egyszerűsítések, amelyek segítségével valamilyen szinten ezeknek a hőhidaknak a többlet hőveszteségét figyelembe lehet venni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek mind jelentősen alábecsülik a valós hőveszteséget.
Divatos, gyors és remek számítógéppel kalkulálni, de létezik azért pár „mezítlábas” módszer, amely segítségével akár papíron számolva is nagyon pontosan tudjuk a vonalmenti hőhidak hatását figyelembe venni. A legelterjedtebb 4 féle U-érték számítások összevetésével szemléltethető, hogy milyen különbségeket mutat a végeredményben egyes tényezők félresöprése, hiszen mind a 4 féle metódussal más U-érték fog számítódni ugyanarra a szerkezetre.
1.
Ez a mindenki által jól ismert úgymond „alapképlet”: ha csak ezt alkalmazzuk, úgy nem veszünk figyelembe semmilyen hőhídhatást okozó szerkezeti elemet. Gyakorlatilag ilyenkor azt feltételezzük, hogy maga a hőszigetelés lát el tartószerkezeti feladatokat is. (Ur – hőhídhatás nélküli U-érték)
2.
Ennél a számításnál a szarufa közti és alatti rétegekre egy eredő lambdát számolunk, magyarul a faanyag és a hőszigetelő anyag lambdáját egymáshoz súlyozzuk felületarányosan. Majd ennek a felhasználásával számolunk U-értéket az 1.-es pontban leírt képlet segítségével.
3.
Ennél a képletnél gyakorlatilag az 1.-es pontnál lévő eredményt (ami nem hőhidas szerkezet U-értéke) „lerontjuk” egy táblázat alapján, ahol a fm/m2 adatok alapján ki tudjuk választani, hogy a szerkezet gyengén-közepesen-erősen hőhidas-e (hány méter hőhíd esik egy m2 felületre). (Uk – korrigált érték a hőhidak fm-e alapján)
4.
Ez adja a legpontosabb U-értéket a szerkezetre nézve, viszont itt a szarufának és a belső vázszerkezetnek a vonalmenti többlet hőveszteségét meg kell határoznunk 2-3D-s numerikus szimulációval. (Uv – valós U-érték)
Napjainkban egy hazai beépítésnél, amikor általában (a szokásjog következtében) 20 cm összvastagságú szigetelésben gondolkodunk (15 cm szarufa és 5 cm alatta), és a hőszigetelés deklarált lambdája pl. 0,039 W/mK, úgy az első (0,18 W/m2k) és a negyedik (0,277 W/m2k) közt 54 % U-értékbeli különbség tapasztalható, ami jelentős nagyságrendbeli különbségnek számít!
(Megjegyzendő, hogy ezen a 20 cm-es vastagságon már rég túl kellett volna lépnünk ahhoz, hogy mind a régi, mind az új követelményértéket a hőhíd-hatások figyelembe vétele mellett tudjuk teljesíteni.)
Mi a tanulság? Csak a cm-eket dobálva nem jutunk előrébb. A szigetelési vastagság és a deklarált lambda kézen fogva járnak együtt, csak így szabad róluk beszélni. Minden energetikai számítás alapja, hogy a hűlő épülethatároló szerkezetek hőveszteségét a lehető legpontosabban vegyük figyelembe, hiszen ezek alapján készül majd még a fűtőberendezések és a hőleadók méretezése is.
És mivel járulnak hozzá a tervezők erőfeszítéseihez a gyártók? Korszerű, profi, magas minőségű szigetelőanyagokkal.
Varga Tamás Alkalmazástechnológus
URSA Salgótarján Zrt.
www.ursa.hu
Vajon hány cm vastagságban érdemes szigetelni egy ferde tetőt ahhoz, hogy kitűnő teljesítményt érjünk el, de azért felesleges túlzásokba se essünk?
Erre a kérdésre a legegyszerűbb volna csípőből rávágni például, hogy 25 cm… ám egy ilyen válasz mögött szakmailag gyakorlatilag nem lenne tartalom…
Vonatkoztassunk el egy percre a beépített tetőterektől, és gondoljunk mondjuk bármilyen hűlő épülethatároló szerkezetre. A témát közelebbről megvizsgálva gyorsan nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarországon valamiért nagyon könnyen dobálóznak még szakmán belül is a cm-ek bemondásával. Pedig mindenki tudja, hogy ez szakmai szempontból nézve nem határozható meg ilyen leegyszerűsített formában.
Egy ilyen kialakítású tetőben a tartószerkezeti feladatot a vonalas tartószerkezeti elemek, azaz a szarufák látják el. Köztudott, hogy ezek a szarufák vonalmenti hőhidat képeznek a belső és a külső tér közt, magyarul többlet hőveszteséget generálnak a nem hőhidas területek (pl. a szarufák közti terület) hőveszteségéhez képest. Az is tény, hogy a szarufa alatti második réteg hőszigetelés elhelyezéséhez szükséges vízszintes fa vagy fém vázszerkezetnek is van vonalmenti többlet hővesztesége, hiába van felette – kifelé a szarufa közökben - hőszigetelő termék. Az sem mindegy, hogy a szarufa alatti vízszintes vázszerkezetet a szarufák alsó–belső síkjára pontonként ráültetjük direktben vagy pedig fém lengőkengyel használatával lógatjuk be a belső tér irányába.
Ahhoz hogy pontosan meg tudjuk határozni egy beépített tetőtéri külső térelhatároló szerkezet pontos U-értékét (hőátbocsátási tényező), ismerni kell és minimum befolyásoló tényezőként figyelembe venni még a következő paramétereket is:
- a szarufák szélessége, magassága, közeinek mérete,
- a belső vízszintes vázszerkezet anyaga (fa vagy fém: fa esetében a keresztmetszet, szélesség és magasság,tengelytávolságok)
- a szarufa alsó síkjára való felrögzítés módja (befüggesztve vagy pontonként direkt módon felerősítve)
- beépítendő hőszigetelés deklarált lambdája
- a külső tetőfedés alatti tetőfólia páraáteresztő-e (ha nem, úgy a szigetelés és a tetőfólia közt egy min. 5 cm magas hőszigetelési légrést kell beiktatni)
Az energetikai rendeletekben 2006-óta a Fűtött tetőteret határoló szerkezetekre 0,25 W/m2k-es érték volt megadva. Ez elég sokáig volt érvényben, de a szigorításokat követően, a jelenleg is érvényes maximum érték már 0,17 W/m2k! Egy dolgot azért fontos megemlíteni: Már a 2006-os rendeletben is szerepelt, hogy ezt az értéket úgy kell kiszámítani, hogy ha a szerkezetben van bármilyen hőhíd-hatást okozó szerkezeti elem (pl.: vonalas tartószerkezetek, pontszerű rögzítések, stb…), úgy annak a hatását figyelembe kell venni, bele kell számolni a határérték számításába.
Igazság szerint, ha ezeket a többlet hőveszteségeket már 2006-ban mindig megfelelő módon számoltuk volna ki, úgy gyakorlatilag már jó 12 éve nagy vastagságú és jó (alacsony) deklarált lambdájú termékeket kellene látnunk hőszigetelésként a magastetőkben!
Védelmükre szólva, a tervezők, akik a hőtechnikai-energetikai számításokat készítik, nincsenek egyszerű helyzetben, mert a gyakorlatban egy ilyen konkrét tetőtéri szerkezet vonalmenti hőhídveszteségeinek korrekt meghatározására 2-3D-s szimulációra lenne szükség. Ez a lehetőség pedig nyilvánvalóan nem áll minden számítást végző személy rendelkezésére.
Voltak és vannak is az energetikai rendeletekben úgynevezett egyszerűsítések, amelyek segítségével valamilyen szinten ezeknek a hőhidaknak a többlet hőveszteségét figyelembe lehet venni, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek mind jelentősen alábecsülik a valós hőveszteséget.
Divatos, gyors és remek számítógéppel kalkulálni, de létezik azért pár „mezítlábas” módszer, amely segítségével akár papíron számolva is nagyon pontosan tudjuk a vonalmenti hőhidak hatását figyelembe venni. A legelterjedtebb 4 féle U-érték számítások összevetésével szemléltethető, hogy milyen különbségeket mutat a végeredményben egyes tényezők félresöprése, hiszen mind a 4 féle metódussal más U-érték fog számítódni ugyanarra a szerkezetre.
1.
Ez a mindenki által jól ismert úgymond „alapképlet”: ha csak ezt alkalmazzuk, úgy nem veszünk figyelembe semmilyen hőhídhatást okozó szerkezeti elemet. Gyakorlatilag ilyenkor azt feltételezzük, hogy maga a hőszigetelés lát el tartószerkezeti feladatokat is. (Ur – hőhídhatás nélküli U-érték)
2.
Ennél a számításnál a szarufa közti és alatti rétegekre egy eredő lambdát számolunk, magyarul a faanyag és a hőszigetelő anyag lambdáját egymáshoz súlyozzuk felületarányosan. Majd ennek a felhasználásával számolunk U-értéket az 1.-es pontban leírt képlet segítségével.
3.
Ennél a képletnél gyakorlatilag az 1.-es pontnál lévő eredményt (ami nem hőhidas szerkezet U-értéke) „lerontjuk” egy táblázat alapján, ahol a fm/m2 adatok alapján ki tudjuk választani, hogy a szerkezet gyengén-közepesen-erősen hőhidas-e (hány méter hőhíd esik egy m2 felületre). (Uk – korrigált érték a hőhidak fm-e alapján)
4.
Ez adja a legpontosabb U-értéket a szerkezetre nézve, viszont itt a szarufának és a belső vázszerkezetnek a vonalmenti többlet hőveszteségét meg kell határoznunk 2-3D-s numerikus szimulációval. (Uv – valós U-érték)
Napjainkban egy hazai beépítésnél, amikor általában (a szokásjog következtében) 20 cm összvastagságú szigetelésben gondolkodunk (15 cm szarufa és 5 cm alatta), és a hőszigetelés deklarált lambdája pl. 0,039 W/mK, úgy az első (0,18 W/m2k) és a negyedik (0,277 W/m2k) közt 54 % U-értékbeli különbség tapasztalható, ami jelentős nagyságrendbeli különbségnek számít!
(Megjegyzendő, hogy ezen a 20 cm-es vastagságon már rég túl kellett volna lépnünk ahhoz, hogy mind a régi, mind az új követelményértéket a hőhíd-hatások figyelembe vétele mellett tudjuk teljesíteni.)
És mivel járulnak hozzá a tervezők erőfeszítéseihez a gyártók? Korszerű, profi, magas minőségű szigetelőanyagokkal.
Varga Tamás Alkalmazástechnológus
URSA Salgótarján Zrt.
www.ursa.hu
Korunk legfontosabb magyar zenei épületét URSA szigetelés kelti életre
A Magyar Zene Háza egyedülálló tervezésű hangdóm kupolájába hangelnyelő URSA ásványgyapot került.
Nedvesség és terhelés? Szigetelés extrudált polisztirollal
Hogyan vessünk véget a javítások és felújítások hosszú sorának? Ha a szigetelés terhelésnek és közvetlen nedvességnek is ki van téve, az XPS beépítése jelenti az ideális megoldást.
Legyen zárófödém a padlásfödém!
Ha a tetőteret nem kívánjuk beépíteni, a padlásfödém általában a legolcsóbban és -hatékonyabban szigetelhető épületszerkezet, melyre jó kombináció lehet az URSA XPS-bakok között elhelyezett ásványgyapot szigetelés.
URSA ReFloc: a könnyed szigetelés
Régi építésű ház, üreges fafödém? Ha szeretnénk, hogy a modern gépészet is helyet kapjon, a könnyű, fújható URSA ReFloc akár az egyetlen minőségi megoldás lehet.
Garázsfödém-varázsfödém
A fűtetlen, lakószint alatti területek ma már nagy elvárásokkal szembesülnek. Három terméket is ajánlunk, melyek közül a legizgalmasabb a ragasztható, csináld magad módon is elhelyezhető URSA TERRA BiOnic.
A hiányzó fogaskerék: URSA TECH Lamella
Megújult tartalommal, elsősorban hengeres testek hő- és hangszigetelésére újra elérhető Magyarországon a speciális szigetelőanyag.
Használatra kész a Ceresit CE 60 fugázóanyag!
A 14 divatos szín víz hozzáadása nélkül, tökéletesen tartós marad.
"Sikló épület" a Mosoni-Duna torkolatánál
A vizek városában, Győrben több évtized után így állhatott helyre a vízszint.
CT 76 FEDŐVAKOLAT: HOMLOKZATA VÉDELMÉRE
A napsugárzás komoly veszély a homlokzatra. A Ceresit CT 76 erre elsőrangú megoldást kínál.
M3 Nagyvárad tér: a simogató
Üresen kongó, fakó terekből szabad, szellős nyugalom.
Base4Work Bratislava
Kevés a legendás ipartörténeti emlék Pozsonyban, ezért is jó a modern coworking központként újragondolt funkcionalista hőerőmű.
Látni és látszani a Hadak útján
A Trendo társasház nem csupán 4 környezet találkozásának absztrakt átirata, valami pluszt is tud adni.
