Az épület tervezése 2011 szeptemberében kezdődött, azonban már évekkel ezelőtt felmerült a gondolat a beruházókban, hogy Szeged belvárosában kis rezsivel fenntartható, fiatalos lakásokat alakítsanak ki. A projekt során az építtetők elsődleges szempontja volt jó minőségű, könnyen bérbe adható és értéktartó ingatlan létrehozása, a lehető legrövidebb időn belül.

Érdemes kiemelni, hogy miért volt fontos a gyors tervezés és építés beruházói szemszögből és ennek milyen következményei voltak az épület kialakítására. Már 2008 nyara után látható volt, hogy az energiahatékony, előremutató épületek könnyebben kiadhatók, vagy értékesíthetők maradnak a kibontakozó gazdasági válság idején. Emellett tapasztalható volt az elmúlt években az építőipari árak stagnálása. Erre alapozva, a beruházói elhatározás abból indult ki, hogy a következő években - ahogy a lakáspiac hitelállománya csökken és várhatóan emelkedni fog a kereslet - megugranak majd az építési költségek is, mivel a gyártók és a kivitelezők több évnyi elmaradt árnövekedést kénytelenek majd érvényesíteni a piacon.

Lényegében, ha olyan előremutató épületet hoz létre a beruházó ebben a piaci környezetben, ami öt-hat év múlva is egyenértékű egy új beruházással, akkor azt az értéknövekedést értékesítheti majd a piacon, amennyivel megnőnek az építési költségek az elkövetkezendő években. Mindemellett - a beruházók közötti elszámolás megkönnyítése miatt - közel azonos adottságú és méretű lakások kialakítása volt a cél.

A kérdés az, hogy tervezői szemmel nézve milyen elvárások lesznek majd néhány év múlva általában és az adott építési telek környezetében. Tágabb értelemben egész Európában kiemelten fontos cél az energetikai biztonság és a hatékonyság. Nemes egyszerűséggel szólva, realisztikusan már elvárható egy új épülettől, hogy ne fogyasszon szinte semmi energiát fűtésre és meleg víz előállítására. Már vannak német tartományok, ahol a passzívház-minőség az általános építési követelmény, ami 2020-tól várhatóan Magyarországon is szabvány szerinti elvárás lesz. Ebből kiindulva, ha a 6-8 év múlva készülő új épületekkel versenyképes ingatlannal szeretnénk már most rendelkezni, akkor passzívház-minőséget kell építenünk.

Természetesen számos további érv is szól a passzívház-minőség mellett, de itt a piaci megfontolást szeretném előtérbe helyezni. Az épület szűkebb környezetét figyelembe véve, főképp a belvárosba költöző fiatal egyetemisták és gyerek nélküli fiatal párok volt a fogyasztói célcsoport. Ennek megfelelően nappali - étkezőkonyhás, plusz egy hálószobás lakásokat alakítottunk ki, a konyha-étkező részhez közvetlenül kapcsolódó, nagyméretű teraszokkal. A nyolc lakásból négy esetben külön extra funkcióként még a hálószoba és a nappali-étkező konyha is egybenyitható, kitekintést nyújtva egyszerre a hátsókertre és az utcára. Ezzel a lépéssel - társasházakhoz képest szokatlan módon - a hálószobák és a fürdőszobák ablakai nyílnak az utca felé. Ez a megoldás ennél a háznál azért szerencsés, mivel az egyetemi könyvtár parkosított oldalkertjére és a könyvtár ablaktalan, hátrahúzott oldalhomlokzatára néz az épület. A klasszikus háromfogatú elrendezés háromkarú lépcsőjével a lépcsőház is - a lakásbelsőkhöz hasonlóan - tágas, világos és átlátható. A tetőteret teljes értékű szintként alakítottuk ki, azonban az udvarra néző, álló ablakok miatt hátrahúzott oldalfalat terveztünk. A hátrahúzott fal jelentősen nagyobb terasz kialakítását teszi lehetővé, ami szinte azonos méretű, mint a lakás alapterülete, így mintegy kültéri nappaliként lehet használni jó időben. A középső lakások az első és a második emeleten is azonos elrendezésűek, teraszkapcsolatos nappali- étkező-konyhával, továbbá hálószobával és ablakos fürdőszobával rendelkeznek.

Érdemes megemlíteni a parkolók földszinti elhelyezését is, amit az indokol, hogy a lakások egyetemista bérlői többnyire nem használnak autót, így ezeket a tereket szinte csak kerékpártárolásra veszik igénybe, a beruházók pedig nem kívántak üzletet vagy irodát elhelyezni a földszinten. A mélygarázst a kis telekméret miatt csak jelentős költséggel, nehézkesen lehetett volna kialakítani, üzemeltetése további költségeket igényelt volna. További fontos érv volt a felszíni parkoló elhelyezés mellett, hogy a kis telekméret miatt csak íves,„feltekert” rámpával lett volna megoldható mélygarázslejáró. Ez lényegében az udvar közepén megjelenő, kibetonozott lyukként jelenhetett volna csak meg. Ennek a problémának az elkerülésére hivatott autólift használata pedig szegedi viszonylatban még szokatlan. A térszerkezeten kívül a burkolatok minősége és a várható design trendek szintén a fiatalos, praktikus felfogást képviselik, ami a letisztult formákban és az időtálló felületekben jelenik meg. Fontos volt az erős természetes bevilágítás is, ami azon túl, hogy energetikailag fontos, jó design elemként is alkalmazható, a külső és a belső tér minél jobb kapcsolatát erősítve. Természetesen a passzívház-kritérium miatt a nagy felületeken megjelenő árnyékolástechnika nem maradhatott el, amit szintén design elemként alkalmaztunk. A rendelkezésre álló lehetőségek közül a zsaluzia választását a kilátás és az árnyékolás egyidejű igénye, valamint a számítógép-monitorok csillogásmentes használhatósága indokolta. Bár kisebb súllyal, de megjelennek a felületek között az ablakkeretek, amelyeket a zsaluzia felületi anyagához igazítottunk az ezüstszínű alumíniumburkolattal. A korlátok és a fém tetőfedés ehhez hangolt szürke metál színezést kaptak az egységes megjelenés szándéka miatt.

A passzívház-kritériumokat kielégítő gépészeti rendszer koncepcióját ismert német szakirodalom alapján dolgoztuk ki. A gépész tervező kezdetben annyira nem bízott a rendszer gazdaságos kialakíthatóságában, hogy a hagyományosnak tekinthető gázfűtéses megoldást javasolta, azonban a hűtési rendszer és a gázbekötés többletköltségei nyilvánvalóvá tették a koncepció helyességét, még a szellőztető rendszer és a talajszondák többletköltsége mellett is. Meg kell jegyezni azonban, hogy a gépészeti ráfordítások csak együtt vizsgálhatók az épületburok költségeivel - hiszen a gépészet csak a passzívház jóval kisebb fűtési igényeit tudja gazdaságosan kielégíteni -, mivel ennél az épületnél az energiaigényt inkább hűtési oldalról kritikus vizsgálni. Az egész épület fűtési energiaigénye méretezési állapotban, azaz télen -15 Celsius fokon - benapozási hőnyereség, illetve belső hőterhelés nélkül - kilenc kilowatt, ami lényegében egy-egy hajszárító bekapcsolásával lenne egyenértékű a nyolc lakásban. Az épület fűtését és használati melegvíz-ellátását egy tizenöt kilowattos talajszondás hőszivattyú, valamint a hozzá tartozó öt darab, száz méteres talajszonda látja el. Az öt talajszonda lehetővé teszi a passzív nyári hűtést, ami lényegében azt jelenti, hogy a 14 °C körülire lehűlt folyadék hűti az épületet mindössze egy keringető szivattyú segítségével, ami lényeges nyári villamosenergia-megtakarítást jelent. Érdemes megjegyezni, hogy az első téli tapasztalatok szerint egy 60 négyzetméter körüli lakás havi melegvíz-készítési és fűtési díja két-háromezer forint. A melegvíz-ellátás pedig úgynevezett frissvíz-állomásról van ellátva, ami minimálisra csökkenti a legionella baktérium megtelepedésének kockázatát a melegvíz-hálózatban. A talajszondákon és a hőszivattyún kívül fontos gépészeti elem a kilencven százalékos hatásfok felett működő, hőcserélős szellőztetőgép. Hangtechnikai és tűzvédelmi okok miatt minden lakás külön gépet kapott, amit a padlástérben helyeztünk el, így a fűtött téren belül már lényegesen kisebb hőszigetelés is elegendő a légtechnikai csövek körül, ami hasznosítható négyzetméterekben mérhető.

Általánosságban elmondható, hogy gazdaságosan felépíthető egy passzívház, azonban számos részlet gazdaságosságát együtt kell vizsgálni és a megfelelő részletekre kiemelten oda kell figyelni. Eközben fokozottan figyelni kell, hogy ne váljon túlságosan bonyolulttá az épületgépészeti és a szabályzó rendszer, a karbantartási problémák minimálisra csökkentése miatt. Az épület használata során a tapasztalatok abba az irányba mutatnak, hogy nagyobb épületeknél még egyszerűbb lesz elérni a nulla energiafelhasználást a használati melegvíz és fűtés tekintetében. Az anyagok és a gépek adottak ahhoz, hogy gazdaságosan meg lehessen oldani ezt az építészeti és társadalmi célkitűzést. A jövőbeli épületekben már a szennyvízkibocsátás és a szerves hulladék minimalizálása a cél, gazdaságosan megvalósítható módon, ami már lakópark méretű egységeknél szintén megoldott. Fontosnak tartom, hogy mindezt nem csak gazdaságossági elvek alapján kell megítélni. Épületeinket úgy kell létrehoznunk, hogy ne csak négyzetmétereket építsünk, hanem életérzést és kellemes lakótereket is, amit akár ötven-hatvan év múltán is szívesen használnak tulajdonosaik és bérlőik. Ezekben a távlati célokban a várostervezés és közlekedés megújítása is kulcsszerepet fog játszani. Remélem, hogy a nem túl távoli jövőben már nullenergiás, nulla szennyvíz kibocsátású lakónegyedek megépítéséről fognak szólni a szakmai hírek.