A szokások és elvárások változásával a korszerű piac ma egyszerre építészeti látványosság és optimálisan működő kereskedelmi létesítmény, fogyasztói és közösségi élménytér, az egészséges és fenntartható életmód nélkülözhetetlen része, de szerepe ennél jóval többre terjedhet ki. Az európai gyakorlat azt mutatja, hogy gazdaságélénkítő hatásával, foglalkoztatói minőségében és kulturális értékteremtő erejével a komplex városregeneráció katalizátora és egyik leghatékonyabb eszköze lehet.



Spanyolországban a piac nemcsak a friss termelői áruk beszerzési forrását jelenti, hanem kultikus szerepet tölt be a mindennapokban. Szükséglet, találkahely és műintézmény, nélküle elképzelhetetlen az élet. A színek és illatok kavalkádján, a természetes élelmiszerek és a kulináris örömök tárházán túl olyan fontos művelődési és nevelési terepet kínál, ahol a vásárlók elsajátítják a társasági érintkezés finomságait, a pénzkezelés képességét és az alkukötés művészetét, sőt a közéleti-politikai témák megvitatásához szükséges érvelési tudást is. 

A bevásárlóközpontok és szupermarketek megjelenése itt is alaposan megtépázta a piacok népszerűségét és életképességét, de a hagyományokat átértelmező, mai kontextusban megújító törekvések nyomán ma ismét reneszánszukat élik a városszövetbe szervesen illeszkedő, élettől lüktető és felkapott piacok, amelyeknek jórészt történelmi épületek adnak otthont. Madridban a közelmúltban több neves vásárcsarnok újult meg, azonban a klasszikus piacok revitalizációjában Barcelona viszi a prímet. 



Kutatásalapú úttörő modell, közös érdekeltséggel 
A katalán főváros nyüzsgő helyi piacai a 18-19. században alakultak ki, ám a Franco-rezsim végére forgalmuk drasztikusan visszaesett, és zömük hanyatlásnak indult. A Spanyolországon belül is perifériára szorult Barcelona vezetése 1979-ben vágott bele integrált városfejlesztési stratégiájának megvalósításába, következetes tervezéssel és bámulatos eredményekkel. A közterek megújítását a szociálisan problémás negyedek megújítására is kiterjedő város- és épületrehabilitáció követte. Az elmúlt két évtizedben egyedülálló urbanisztikai programmal korszerűsítettek 19-et a 39 egységet számláló piaci hálózatból – 5 újabb átalakítása pedig folyamatban van –, amelyek versenyképessége, szervezettsége, esztétikai minősége és értékteremtő jellege ma az egész világon mintaként szolgál. A város páratlan választékú és hangulatú piacai évi 63 millió látogatót vonzanak, 950 millió eurót forgalmaznak, és 7.500 munkavállalójukkal az egyik legnagyobb foglalkoztatónak számítanak. Barcelona többszáz millió eurót költött az újjáépítésre és a fejlesztésre, ami lényegesen hozzájárult az elszegényedett körzetek fellendüléséhez. Az utánpótlásra is gondoltak, ugyanis a jövő fogyasztói, a mai iskolások speciális oktatási programban ismerkednek meg a piaci vásárlás kultúrájával és a hozzá kapcsolódó egészség- és környezettudatos életformával.  



Új ikon és eleven folytonosság: a Santa Caterina vásárcsarnok 
Az így megújított barcelonai piac egyszerre a helyiek büszkesége és idegenforgalmi látványosság, fogyasztói és közösségi élménytér, emellett nyereséges vállalkozói nagyhatalom. A gyakorlat bebizonyította, hogy színvonalas kínálatával, munkahelyteremtésével és kultúrájával valódi katalizátort jelent az elmaradottabb negyedek revitalizációjában. A sikeres regeneráció talán legszebb példája a megsemmisült középkori templom és kolostor helyén emelt Santa Caterina, amely a 19. század közepén épült.



Barcelona első fedett vásárcsarnoka volt, mára pedig új építészeti ikon lett a környék fölött varázsszőnyegként lebegni látszó, 325.000 darab különböző formájú és 67 színben játszó mázas kerámiacseréppel fedett hullámos tetejével. A 2005-ben átadott vásárcsarnokot az időközben fiatalon elhunyt vizionárius katalán építész, Enric Miralles és társa, Benedetta Tagliabue tervei alapján építették újjá.  A világszerte emblematikus, gazdag szimbolikájú épületeket, köztük a skót parlamentet és a 2010-es sanghaji világkiállítás spanyol nemzeti pavilonját jegyző EMBT iroda közismerten kitüntetett figyelmet szentel a köztér és az építészet érzékeny kapcsolatának, az emberléptékűségnek és a fenntarthatóságnak. 

Megbízásuk ezúttal is roppant összetett volt, mert a forgalmas Francesc Cambó sugárúton fekvő Santa Caterina vásárcsarnok 1997-re teljesen elavult és lepusztult. A piac épülete ráadásul a patinás múltú, kanyargós szűk utcákból álló, évszázadokon át rendkívül tehetős és élénk La Ribera (El Born) negyed szívében helyezkedik el, amely központi fekvése és a tengerhez való közelsége, bohém atmoszférája és remek adottságai dacára tartósan leszálló ágba került.  Az egykori óvárosi rész lenyűgöző történelmi, építészeti és kulturális örökséggel bír – itt található többek közt a gótikus Santa María del Mar templom, a román stílusú Marcús kápolna, a szecessziós Katalán Zene Palotája és az impozáns palotaegyüttesben kialakított Picasso Múzeum. A környék azonban a folyamatosan romló városkép és lakásviszonyok, a kereskedelmi centrumok áttevődésével járó gazdasági pangás és a kedvezőtlen irányban megváltozott demográfiai összetétel miatt hosszú ideig leginkább kétes közbiztonságáról híresült el. Az építészeknek úgy kellett megújítaniuk a valaha jobb napokat látott piacot, hogy a komplex revitalizációs program részeként helyet kapjon benne egy hatalmas földalatti parkolóház, rakodótér és egy pneumatikus üzemű hulladékfeldolgozó rendszer, legyen kapacitás a szupermarketekkel és gasztronómiai egységekkel való bővülésre, valamint létrejöjjön a környék rehabilitációját támogató környezeti viszonyrendszer új közterekkel és az időseknek tervezett két szociális bérlakástömbbel. 



A változás motorja az önmagára találó negyedben 
A legkorszerűbb követelményeknek megfelelő, ismerősen otthonos vásárcsarnokot nemcsak a kereskedők szerették meg, hanem hamar birtokba vette a lakosság is. A hét évig húzódó projekt befejeztével az ablakokban újra feltűntek a bevásárlólistát és pénzt rejtő kosarak, amelyeket  a katalánok régi szokás szerint füttyszó kíséretében, spárgán lógatnak le az utcára, hogy borravaló fejében az ott csavargó gyerekekre bízzák a piaci beszerzést. A híres La Boqueria piacra főleg a turisták özönlenek, azonban a Santa Caterina változatlanul a helyiek kedvence és Barcelona egyik legjobb tapasbárjának otthona.


Rénes Judit nyomán