A szlovén Alpok egyik legcsodásabb része a Logarska-völgy zöld legelőivel és hófödte hegycsúcsaival. Szinte adta magát, hogy ebbe a mesés természeti látványba üdülőszálloda épüljön. A szlovén Enota Építész Irodát egy itteni hotel wellness részlegének átalakításával bízták meg. Bán Dávid írása.



Jó néhány évtizede készült el a völgy síkjába a Plesnik Hotel kihasználva a lecsendesedett domborzati viszonyokat. A magát családi boutique hotelnek aposztrofáló, megújuló pihenőkomplexum wellness részlegének átalakításával a szlovén Enota Építész Irodát bízták meg. Talán a '60-es évek nagyszabású, néha kissé harsogó, a puhaságra, a kényelemre oly sokat adó belső tereinek világa lebeghetett az építészek szeme előtt, amikor nekifogtak a tervezéshez. Hűen a boutique hotel műfajához, kiemelt szerepet kaptak a dizájn elemek és a belsőépítészeti megoldások, miközben az épület kívülről megmaradt a nem különösebben egyedi építészeti kiképzésénél.



A kívülről szinte észrevehetetlen, részben felszín alatti pihenőrészleget korábban egy nagyobb, a térség falához igazított, félkörös formákat kirajzoló medence uralta, amely mellé katonásan sorakoztatták be a kiszolgáló helyiségeket. A részleg előtt mindössze egy kisebb kilépő terasznak volt hely, amelyet három boltíves ajtó kapcsolt a medencetérhez.



Az Enota építészei a természettel való kapcsolatból indultak ki és képzeltek el egy, a korábbinál jóval organikusabb belső teret. Ennek alapján víz, a tűz, a kő és a táj elemeit használták fel. A teret minden irányba meg szerették volna növelni és a lehetőségekhez mérten kinyitni, mindezt úgy, hogy részben meghagyják a belső tér zegzugosságát. Ez a kettősség vonul végig a wellness részlegen: a kisebb terek a nyugalmat, míg a nagyobbak a természetre való nyitottságot képviselik. Az eredeti struktúra átszabdalását követően a legfőbb pihenő medence a szabadtérbe került és megnövekedett alapterülete. Feszített víztükre egybeolvad a környezettel, tükröződése magába engedi a környező hegyeket és zöld mezőket, amelyektől csak egy kövezett perem választja el. A medencébe egy kör alakú száraz medence is épült közepén tűzrakó hellyel. Ennek köszönhetően megjelennek az ősi elemek: a feszülő víz, a lobogó tűz, az alpesi levegő és a hófödte hegyek, melyek mind azt a célt szolgálják, hogy nyugalmat árasszanak.



A sziget másik különlegessége annak megközelíthetősége. Mivel nincs közvetlen kapcsolatban a medence szélével, így a vízfelületen át, lépőkövek segítségével lehet eljutni hozzá. A vízen való átkelés szimbolikus tartalmat hordoz magában, egyfajta átszellemülés, eljutás a nyugalom szigetére. Annak ellenére, hogy az átalakítás szinte összes mozdulata a természettel való kapcsolatra és formavilágra épít – szinte mindenhol kerüli az egyenesek használatát –, maga a medence téglalap alakú lett, amely a szálloda épületének egyfajta tükröződése kíván lenni.



A belső tér úgy tudott átalakulni, hogy lényegében nem bővült, tereinek újrarajzolásával, illetve a völgy felé néző homlokzatának megnyitásával azonban egy merőben új térérzet jött létre. Az ősi elemek dialógusa az épületen belül is folytatódik. Ellentétben a kültéri medence szabályosságával, a belső térben minden hullámzik, egyenes vonallal alig lehet találkozni. Mivel a kültérbe kikerült egy nagyobb medence, így belül már nem volt szükség ekkora vízfelületre, helyette csak egy pezsgőfürdőt telepítettek, a tér középpontjában pedig egy pihenőrészt alakítottak ki. A középpontba egy körüljárható kandalló került pihenőágyakkal körülvéve. A központi teret kanyargó folyosók ölelik körbe. A hullámvonalak alkotta kis fészkekbe, mintegy intim pihenőterekbe különböző szaunák kerültek. Szinte minden zugba jut egy '60-as évek hangulatát idéző dekorációs elem: amorf formák, belógatott díszítések, földből kinövő térelemek, díszfüvek. Az említett korszakhoz képest csak a színvilág lett lényegesen visszafogottabb.



Az építészek kizárólag helyben fellelhető anyagokat használtak. Legjellemzőbb motívum, a belső terek szinte összes falát díszítő kavicsburkokat, amely barlangszerű hangulatot áraszt. A kavicsok mozaikszerű heterogén felületet alkotnak, kalandozni visznek a hullámzó folyosók rejtett zugaiba. Az érezhetően alacsony belmagasságot kompenzálandó üregesség a mennyezetben ugyan a belső tér hullámzásával szemben szokatlanul konkrét, de a talajszint lépcsőzetessége valamelyest ellenpontozza ezt a hatást. A völgy felé néző, korábbi három boltíves ajtót kibontották. Egy eltolható üvegajtót építettek be helyette, ezáltal megnyitották a teret. Ugyan a wellness részleg átalakulásával a szálloda gyarapodott, de az építészek szándéka szerint az új rész nem az épülettel, hanem a környező tájjal kíván közös életet élni, ezáltal külön entitásként jelenik meg a szállodában. Olyannyira, hogy míg belülről a táj irányába nyitott, addig kívülről észrevétlen marad, csendesen bújik meg szinte teljesen a felszín alatt. Ennek köszönhetően nemcsak a funkció, de a megjelenés is a nyugalmat képviseli.

Bán Dávid